És érkezik a Rájátszás is, amit már nagyon várok! ❤
Nagyon köszönöm az írónak, hogy válaszolt a kérdéseimre, hatalmas öröm számomra, hogy a blogomon tudhatom ezt a bejegyzést! ❤
Honnan jött az ötlet, hogy jégkorongosokról írj?
Nagyon váratlanul jött. Igazából az alapkoncepció már meg
volt a fejemben, de nem foglalkoztam még különösebben vele, mert az Árnyoldal
könyvem lezárásán dolgoztam. A testvérem jéghoki meccsére utaztunk, amikor öcsi
feltette nekem a kérdést, hogy róla mikor fogok könyvet írni? Akkor megjelent a
fejem fölött az a bizonyos felvillanó villanykörte, tudjátok, mint a mesében. A
meccsre aztán nem is emlékszem, csak arra, hogy folyamatosan jegyzeteltem J
Bocsi, tesó!
De, néha nagyon hiányzik. A barátokat, rokonokat, a tájakat,
a magyar szó hallását semmi nem pótolhatja. Viszont a legutóbbi hazautazásomkor
is rá kellett jönnöm, hogy sajnos, vagy nem sajnos elszoktam attól
mentalitástól, vagy nevezzük habitusnak, ami odahaza normálisnak tekinthető.
Igazi kihívásnak szoktam tekinteni, hogy mosolyt csaljak az emberek arcára, ami
meglepően jól szokott elsülni.
Milyen kint élni Bristolban? Sokat segít az írásban a város?
Bristol családias város, igazán szeretem. Az ideköltözésemet követő első pár évben rengeteg munkahelyem volt, ezáltal nagyon sok embert ismerhettem meg. Most a világ minden részéről vannak barátaim, akik természetesen hozták magukkal a történetüket. Imádom J
Mikor szeretsz írni: este vagy reggel? Miért?
Általában délután vagy este írok, nappal a munkahelyemen inkább csak jegyzetelni van időm.
Ez a regényem eredetileg nem volt tervezve, de már az Újrajátszásban is annyira
erős és titokzatosnak tűnt Tiffany és Mark, hogy félúton úgy döntöttem, a
mellékszereplők is megérdemelnek egy külön könyvet. A Rájátszás különálló
történet lesz, így a spoilerezést nagyon nehéz kiküszöbölni, de reményeim
szerint nem ront majd az élményen, ha valaki ezzel a kötettel kezdené az
olvasást.
Mikor szeretnéd, hogy megjelenjen?
Tegnapelőtt J Nagyon remélem, hogy jövő év elején már a kezemben foghatom.
Van már elképzelésed a borítóval kapcsolatban? Ha igen,
megosztod velünk? :D
Nem szoktam ennyire előre gondolni, egyelőre nyomjam le az utolsó pontot a kéziratban. J Vannak persze elképzeléseim, de majd a kiadóval közösen úgyis kidolgozzuk a végeredményt.
Már kiválasztottad, hogy a Rájátszás után melyik
történetedet szeretnéd az olvasók elé tárni?
Van egy félig készen lévő kéziratom, ami szintén jégkorongos témájú, de a végkifejlet még nincs megálmodva. Ezt szeretném mindenképp befejezni, és még a jövő évben ezt is nyomdába küldeni. A címét még nem árulom el, ugyanis még én sem tudom, ráérek kigondolni mielőtt a nyomdába megy, nem szoktam elsietni J
Mennyivel fog a Rájátszás különbözni az előző könyveidtől?
Úgy gondolom, hogy az első két könyvem belemelegítő volt, és mindkettőre sok jó illetve építő kritikát kaptam, ezekből tanulva a harmadik könyvemnél már sok mindenre odafigyelhettem. Nem elég, ha a történet visz magával, ha úgy adom elő, mintha csak elmesélnék egy jó sztorit. Azt akarom, hogy az olvasóm éljen együtt a szereplőimmel, érezze a szívdobbanásukat, a veríték szúrós szagát, mikor Mark a belét is kihajtja a jégpályán. Mindent elkövetek, hogy a nagyokhoz hasonlóan, sikeresen kiírjam magamból, ami megszületett a fejemben.
Szerinted sokat
fejlődtél az első könyved megírása óta?
Ha jöhetek egy hasonlattal, akkor így írnám le: az első könyvem egy patakocska némi hallal, a Rájátszás pedig (minden egoista elfogultság nélkül) egy óceán tele cápákkal. Volt, aki az Árnyoldalban az érzelmek jobb kidolgozását hiányolta; volt, aki az Újrajátszásban az akciót hiányolta, illetve azt kifogásolta, hogy túl kiszámítható volt maga a könyv. Nos, ezekből okulva remélem, a Rájátszásra felkészültek az olvasók, mert hosszú menet lesz J
Szerinted mennyire nehéz megírni egy könyvet? Nálad,
hogy megy végbe a folyamat?
Írni könnyű. De! Összefüggésesen, hogy minden klappoljon mindennel az nehéz. Nem elég felületesen átnézni egy témát, amiről írok, ahogy tettem suliban J Már nem csak az irodalom tanárommal kell elhitetnem egy oltári nagy hazugságot, hanem az egész olvasó közönségemmel. Lényegében a fikciós történetek halandzsák, hazudozáson alapuló agyszülemények, amik egy apró részleten is megbukhatnak, és onnantól kezdve már nem hiteles a mese, ergo nem élvezhető. Maga a megjelenés pedig egy másik téma. Az néha sokkal nehezebb J Egy kézirat nálam úgy indul el, ha van egy főmozzanatom. Pl.: Egy lány szerencsétlenül jár, aminek következtében belekényszerül olyan szituációba, hogy találkoznia kell az exével. Ez volt az Újrajátszás fővonala. Ezután, mint a vattacukros bácsi, beledugok az agyamba egy képzeletbeli pálcikát (a főcselekményt) és elkezdem forgatni. A jelentek pedig rétegenként "ragadnak" egymásra. Ha néha sok a cukor, összeragadt csomók jönnek létre, ezeket lebontom vissza, majd újra pörgetni kezdem, végül kész a nagy rózsaszín történet.
Volt már írói
válságod? Ha igen, akkor mit tettél?
Bizony volt. Megírtam a Rájátszás kb 90%-át, majd amikor átolvastam, csak pislogtam, hogy ez mi??? Tudtam, hogy az elmúlt hónapokban szenvedésnek éltem meg az írást, de az olvasóimnak nem okozhattam csalódást, haladnom kellett a történettel. Olyan is lett… Fogtam magam és kitöröltem több, mint 200 oldalt. Ezután filmeket néztem, és még többet olvastam. Lejegyzeteltem minden kifejezést, szót, ami megtetszett. Pár hónap után egy ilyen jegyzetelés közben újra elkapott egy erő, amitől újra eltökélt lettem.
Tipikus kérdés, de
mit üzensz a kezdő íróknak? J
Olvassanak sokat és jegyzeteljenek. Szívják magukba a kritikákat, de ne akarjak mindenkinek megfelelni, csak arra az építő jellegű véleményre adjanak, ami hasznukra lehet. Egót ki, tudásra fel! J
Köszönöm, hogy válaszoltál a kérdéseimre! <3 J
Én is köszönöm J
Az írónő elérhetőségei:
0 Megjegyzések