Ferger Annamária: Törékeny álmok


Író: Ferger Annamária
Cím: Törékeny álmok
Oldalszám: 356
Kötéstípus: puhatáblás
Kiadó: Magánkiadás

Bár az idő gyógyít, nem tudja kitörölni a múltat. Annak lenyomata ott marad a szívben, emlékek formájában. Marynek korán el kellett veszítenie az édesanyját, így az apján kívül nem maradt senkije, az édesanyja emléke pedig lassan elhalványult a gyásszal együtt. De ahogy sok évvel később, az anyai nagybátyjától levél érkezik, Mary élete fenekestül felfordul.
Mary az édesanyjáról egy egészen más képet kap a nagybátyjánál töltött ideje alatt, és hamar arra is rájön, hogy mindvégig hazugságra épült a családja.
Ahogy a lepel lehullik, barátból ellenség, ellenségből barát válik. Valaki, aki mindeddig Mary bizalmasa volt, akiben feltétel nélkül megbízott, elárulja, de vajon lesz Marynek annyi ereje, hogy megbocsásson neki az elkövetett bűnökért?
Minden, amiben Mary hitt, vagy igaznak gondolt egy jól kitervelt hazugság csupán, és minden szál egyetlen egy személynél fut össze: az édesanyjánál.

Értékelés

Amikor elkezdtem a könyvet olvasni azt hittem, hogy nehezen fogok a végére jutni. Egy bizonyos pontig nem is történt semmilyen nagyobb dolog, de a Törékeny álmokat kiolvasva rájöttem, hogy ez a jó pár fejezet igenis kellett az elejére. Másképp nem lenne kerek, és egész ez a történet.

Mary nyolc évvel ezelőtt vesztette el az édesanyját, és már ő maga sem emlékszik, hogy ki is volt valójában az anyja. Miután levelet kap a nagybátyjától az élete egyik pillanatról a másikra megváltozik. Ráadásul ott az a fiú, aki állandóan a hintában ül, és a lány pontosan az ablakából rálát... Egy idő után hamar kiderül, hogy a kettőnek köze van egymáshoz, és a múltból olyan dolgok derülnek ki, amire Mary álmaiban sem gondolt volna, ahogyan mi olvasók sem...

Huh! Az elején el nem tudtam képzelni, hogy ebből a történetből mi fog kikerekedni, de a vége felé én már hangosan mondtam, hogy ezt nem hiszem el, hogy ez hihetetlen. A történetben mindig vannak elrejtett kis mondatok, amik a végén értelmet kapnak, és az olvasó csak ájuldozik, hogy mi történik itt, hogy nem vehette észre ezeket.
Az első pár fejezettel ugyan nem voltam kibékülve, mert mint említettem kicsit nehezen bírtam haladni, de utána úgy felpörögtek az események, hogy csak kapkodtam a fejemet. Az orrom előtt voltak bizonyos dolgok, de csak találgatni tudtam. Már mindenfélét gondoltam a történettel kapcsolatban, és végül még is egy teljesen más végkifejletet kaptam.
Fogtam a fejem, és el sem tudtam képzelni, hogy ez eddig nekem miért nem esett le. Úgy érzem, hogy Ferger Annamária egy kicsit megtévesztett, pedig minden előttem volt, ahogyan Marynek is.
Néhol akadtak szóismétlések, és szerintem bizonyos kis részek feleslegesek voltak, de én még így is élveztem a könyv olvasását. Ahhoz képest, hogy az írónő első regénye szerintem baromi jól megírta, és nekem - már most - az állam a padlón landolt.
A végén egy percig el kellett gondolkodjak, picit sajnálom ezt a befejezést, de összességében egy hihetetlen jó megoldás volt.
A Törékeny álmok egy kacifántos, hihetetlen, de mégis valahol egy aranyos történet. Csak ajánlani tudom, aki szereti az ifjúsági történeteket! ❤

Olvass bele a könyvbe!

Töltsd le most!

Ferger Annamária facebook oldala



Kedvenc idézetek:

– Az én szememben te is olyan vagy, mint egy rózsa – mondtad karcos hangon.


– Nem-nem! De szívesen felelevenítem neked a történteket – mosolyog Sabina a körömlakk ecsetével felém intve.
– Áh, arra semmi szükség!
– Miért, mi történt? – néz ránk csillogó szemekkel Mary.
– Az úgy történt…
– Sabina! Ne merd elmondani! – szólok rá játékos szigorúsággal. A lány csak rám mosolyog, majd szeme sarkában engem figyelve Mary felé fordul.
– Mivel először ki akartam próbálni, hogy milyen színe van a lakknak, egy potenciális áldozatot kerestem, akin kipróbálhattam. És micsoda véletlen, pont Ericre esett a választásom.
– Na, ne!!! – hőköl hátra Mary hatalmas vigyorral az arcán.
– De bizony! Egy hónapig ott virított a körmén a rózsaszín lakk! Képtelen volt leszedni, pedig már mindennel próbálkozott. Persze a körömlakklemosót gondosan eldugtam előle – teszi még hozzá.


A szemedben még sokáig ott láttam a boldog csillogást, ahogy rám néztél, de az igazi ragyogás már nem nekem járt ki. Valamikor, valahogy, valami megváltozott, és én túl kevés voltam ahhoz, hogy változtatni tudjak a múlton.


– Mi a bajod, bátyó?
– Az, hogy nevelhetetlen vagy! Meg kellene végre tanulnod, mit jelent engedelmesnek lenni! – mondja Toby.
– Utálom, ha megmondják nekem, hogy mit csináljak! – kel ki magából a fiú.
– Akkor már ketten vagyunk! – mosolygok Ty-ra, aki eddig a pillanatig észre sem vett. Zavar kúszik az arcára, ahogy figyelmét felkelti az ismeretlen hang a teremben, majd szemével végigpásztázza a termet, hogy aztán megállapodjon a tekintete rajtam. Szemei kikerekednek, ahogy tekintete lejjebb siklik az arcomról a dekoltázsomra.
– Az anyja!


– Miért nem mondtad meg, hogy te vagy az? – néz rám vádlón. Tehát nem múlt el nyomtalanul a sértettsége.
– Nem akartam lelőni a poént – próbálom elvenni a dolgok élét, de Mary csúnyán néz rám.


– Leülhetek? – mutat a mellettem lévő hintára.
– Nem – mondom határozottan, majd megforgatom a szememet.
– Köszönöm – foglal helyet mellettem.


Leginkább az estéket szeretem, a nyugodt feketeséget, ami betakar, elbújtat engem a tekintetek elől.

SPOILER↓

– És beteljesedett – mondja Sabina halkan, ami nem kerüli el a figyelmünket. A visszapillantó tükörből rám meredő barna szempárba nézve megkérdezem:
– Mégis micsoda?
– A legenda. Egy Smith és egy Key – pillant mosolyogva a lány a fiúval összefont kezünkre. A mosolya ragályossá válik, és ahogy Ericre nézek, látom, hogy az ő szája széle is felfelé kunkorodik.
– Még nem teljesen. De ha rajtam múlik, hamarosan eljön annak is az ideje – mondja sejtelmesen Eric, aztán odahajol, hogy csókot nyomjon az ajkamra.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Adbox

@olvassunkegyutt