Baráth Viktória: Egy év Rómában

Író: Baráth Viktória
Cím: Egy év Rómában
Oldalszám: 505
Kötéstípus: puhatáblás
Kiadó: Álomgyár kiadó

Két ​megtört szív. Két reményvesztett lélek. Egy közös cél: megtalálni a boldogságot.

Leila Findley, a 33 éves írónő élete mélypontra kerül. A múltjában történt tragédiák hatására kialakult depresszióját alkohollal, gyógyszerekkel és egyéjszakás kalandokkal próbálja kezelni. Ezt azonban a kiadója nem nézi jól szemmel, így ultimátumot kap: vagy elutazik, hogy naplót írjon, amit végül könyvként kiadhatnak, vagy elveszíti a szerződését, az utolsó dolgot az életében, ami legalább egy kicsit boldoggá teszi. Nincs más választása, egy évre Rómába kell költöznie.
Hogy könnyebben boldoguljon az idegen városban, segítséget kap Jonathan Raymond atya személyében. A férfi pontosan Leila ellentéte: mosolygós, jókedvű, életvidám, ezért az állandóan komor hangulatú lány eleinte elutasítóan bánik vele. Az atya pozitív hozzáállása azonban őt is megfertőzi. Szokatlan barátságuk egyre jobban elmélyül, amitől Leila úgy érzi, hogy a legmélyebb gödörből is létezhet kiút.

Képesek vagyunk megküzdeni a múltunk démonaival? Lehetünk még a tragédiáink ellenére is boldogok? Ránk találhat a szerelem azután, hogy már végleg letettünk róla?

Baráth Viktória, az Aranykönyv-díjra jelölt Első tánc és A főnök szerzője ezúttal lelkünk legmélyebb és legsötétebb bugyraiba vezet minket. Az Egy év Rómában egy szívszorító történet önmagunk elfogadásáról, az élet szépségeiről és a minden akadályt leküzdő szerelemről.

A () jelben lévő szövegben SPOILER VAN, tehát csak felelősséggel jelöljétek ki! :) 

Értékelés

Már nem is tudom melyik blogger hatására, de megjött a kedvem az Egy év Rómábanhoz, így hamar be is szereztem a könyvet. Köszönöm az Álomgyár kiadónak a példányt!
Kíváncsi voltam, hogy egy ilyen történetből vajon mi sülhet ki. A könyvön lévő rövid vélemények egyike megmaradt bennem: "Abszolút egyedi." És ezzel egyet kell értsek.
Eddig csak A főnököt volt szerencsém elolvasni Baráth Viktóriától, de már az Első tánc is meg van nekem, ami várat még az elolvasására. De egyáltalán nem bántam meg, hogy az Egy év Rómábant vettem előre. A könyv olvasása közben jöttem rá, hogy tulajdonképpen a történet egész más, mint ami az én fejemben kialakult róla.

Az első megírt napnak nem fordítottam az elején nagy különbséget, csak olvastam tovább, és ahogyan haladt a történet kezdett egyre kiteljesedni, és egyre kíváncsibb voltam, hogy mikor esik meg az ominózus jelenet, de az írónő egyre csak egyre húzta, és én ezek ellenére is folytattam. Már kezdtem azt érezni, hogy valamit nagyon félreértek a könyvvel kapcsolatban, de ezek ellenére még is élveztem minden egyes jelenetet.
Az elején leginkább Leila szenvedéseit, és az ő fejlődéseit követhetjük végig, de később ez az egész átment egy másik irányba, ami igazából egész idő alatt lapult a szereplők között: a szerelem. Azt hiszem még jó magam is megijedtem Leila és Raymond atya ajkának találkozásakor. Ez a dolog olyan volt, hogy minden pillanatban azt vártam, hogy elcsattanjon, és abban a pillanatban, mikor bekövetkezett azt mondtam: na végre!
( Már az elején éreztem, hogy Fabioval kapcsolatban valami nem stimmel, így mikor megkaptam azt a bizonyos részt, egyáltalán nem voltam meglepődve. Voltak bizonyos dolgok, amik még ráadásul plusszal szolgálták a történetet, ami kifejezetten tetszett nekem, hisz Angelo "története" egészen különleges ebből a szempontból. - Pedig még gondolkodtam is, hogy a melegségről is szó lehetne benne, és hát meg is kaptam.)
A szereplők egyediek voltak, a történet magával ragadó volt, egyszóval csodálatos volt az egész. Engem egészen meglepett Viki, hiába csak egy könyvét olvastam tőle, de biztosan nem fogom a többit sem kihagyni. Nem gondoltam volna, hogy ekkora lépést tesz meg az előző története után.
Ajánlom minden olyan embernek, aki szereti a váratlan, és becsapós fordulatokat. Egy olyan könyvet, ami még is nagy dolgokat dolgoz fel, de még is élvezhető és letehetetlen.

A könyvet itt tudod megvenni 30%-os kedvezménnyel!

Kedvcsináló idézetek

– Hogy én? – kacagott fel. – Csak kedves vagyok hozzá!
– De ez egy nőnek pont elég ahhoz, hogy még jobban beléd zúgjon.

– Nem hiszem el, hogy nem megy! Ez csak kifogás. Ha három könyvet meg tudott írni, akkor biztosan menne a negyedik is.
Ekkor még jobban ráncokba szaladt a homlokom.
– Ezt meg honnan tudja?
– Isten súgta meg – vonta fel a szemöldökét.
– Komolyan? – tátottam el a számat.
– Dehogyis, rágugliztam magára! – forgatta a szemét. – Nem a középkorban élünk, nekem is van laptopom.

– Mi folyik ott? – kérdezte Joan.
– Egy pap áll az ajtóm előtt…
– Egy pap? Hogyhogy? – az ő hangja is meglepetten csengett, ezért nem értettem, hogy mi történik.
– Fogalmam sincs, meztelenül nyitottam neki ajtót, ezért berohantam a szobába.
– Meztelenül?
– Jó, törölköző volt rajtam, de na… Most mégis mit csináljak? Mit keres itt? Mit akarhat? Hogy kell vele beszélnem?
– Ez nagyon egyszerű, kérdezd meg, hogy mit akar!

Baráth Viktória: Facebook oldala | Csoportja | Instagramja