Elle Kennedy: The Score - A pont (Off-Campus 3.)

Író: Elle Kennedy
Cím: The score - A pont (Off-Campus 3.)
Oldalszám: 408
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó

A ​srác a pályán és a lányoknál is sikert sikerre halmoz…

Allie Hayes nehéz időszakot él át. Diploma előtt áll, de fogalma sincs róla, mihez kezdjen az egyetem után, ráadásul a közelmúltban a régóta tartó kapcsolata is véget ért. Bár a vad, érzelemmentes szex nyilvánvalóan nem megoldás a problémájára, a jóképű hokisztárnak, Dean Di Laurentisnek képtelen ellenállni. Legalábbis egyszer, mert még a bizonytalan jövő sem elegendő ok arra, hogy Allie zűrös viszonyba bonyolódjon az egyéjszakás kalandok koronázatlan királyával.

De ezt a lányt nem lesz olyan egyszerű meghódítani.

Dean mindig megszerzi, amit akar. Csajokat, jó jegyeket, népszerűséget, csajokat… Igazi szívtipró, akinek egy lány sem mond nemet. Kivéve Allie-t. A belevaló csaj egyetlen éjszaka alatt fenekestül felforgatja a srác életét, majd kijelenti, hogy legyenek csak barátok. Na, azt már nem! Ennek csak akkor lehet vége, ha Dean úgy akarja. A srác minden csáberejét beveti, de amikor történik pár hatalmas változás az életében, fokozatosan rájön, hogy nemcsak a gólok számítanak… hanem a szerelem is.

Értékelés 

Az Off-Campus sorozat első része nagyon tetszett, amiről írtam is egy értékelést, viszont a második nem vált olyan nagy kedvencemmé, valahogyan teljesen másként hatott rám, mint azt vártam, de csak rosszkor olvastam azt a könyvet, így sok nem is maradt meg belőle, ezért majd mindenképpen szeretném majd újraolvasni. (Azt az értékelést csak molyra tettem fel.) Nem szerettem volna kihagyni Dean történetét sem, ezért még nyáron beszereztem a könyvet.

Annyira szeretem az ilyen sorozatokat, amelyikben külön meséli el az írónő a szereplők történeteit, és közben a többiek is feltűnnek, akiket úgy szeretek. Egy kis család, akiket a szívembe engedek, és amikor rájuk gondolok, egyszerűen csak jó dolgok jutnak eszembe, és úgy érzem, hogy én is benne szereplek az egész sorozatban. Imádom a hokisokat, a hokis srácokat. Na jó, úgy itt mindenkit! Ez az egyetlen sportág, amire még én is vevő lennék. 

Őszinte leszek: Azt hiszem eddig ez a rész a kedvencem a sorozatból. SPOILER >> Beau halála egészen meglepett a történetben, mivel egyáltalán nem gondoltam volna erre a lépésre, de aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen az írónő mit is szeretne ezzel elérni. << SPOILER VÉGE
Nagyon régóta nem tudtam már egy könyvet sem kiolvasni, mert állandóan csalódtam a könyvekben, és egyszerűen minden könyvhöz ugyanúgy álltam hozzá, hogy az sem lesz olyan jó. Most viszont egészen beszippantott a történet, így hamar végeztem vele, amit sajnálok, mivel hiányozni fognak Deanék, de úgy kompletten az egész bagázs. Na, de azért még hátra van Tucker története is, amit már tűkön ülve várok. Én biztosan az első megrendelők között leszek. :D Na, és ti?

Egészen érdekesen ért véget a történet, ráadásul már jó pár oldallal ezelőtt éreztem, hogy körülbelül mi is várható rám, de Tucker vonalát is belevitte az írónő, ami szerintem egy plusz pont. Nem egészen ilyen befejezést képzeltem el a történetnek, de végül is tipikus Dean-Allie jelenetet kaptam. 

Szerintem sok sablonos történet található ebben a témában, de Elle Kennedy Dean Heyward-Di Laurentis személyében egy teljesen új karaktert volt képes kreálni. De úgy általában, eddigi Off-Campusos történeteknél is így volt, amik igazán élvezhetőek. :) Csak ajánlani tudom nektek a könyvet, ha kikapcsolódásra vágytok, mert ez egy könnyed olvasmány, sok  romantikus, vicces, és erotikus részekkel képezett történetet. Igazán szerethetőek benne a szereplők, és a jelenetek egyaránt. :) Pár napja fejeztem be a könyvet, de még mindig imádom, és eszembe jutnak! <3 Azt hiszem Elle Kennedy most rendesen kihúzott az olvasási válságomból. (Az egész sorozatot szeretem, így mindegyiket ajánlom a figyelmetekbe; nem kötelező sorba menni, de szerintem úgy még is élvezetesebb olvasni, mert így tényleg semmiről sem maradunk le.)

Ha felkeltettem az érdeklődésedet a könyv iránt, akkor itt tudsz beleolvasni! >> Klikk!

Kedvenc idézet(ek): SPOILER VESZÉLY!

Dean Heyward-Di Laurentis a bolygó legnagyobb csajozógépe. Valahányszor találkozunk, mindig megpróbálja bedumálni magát a bugyimba.

Hé, mennyország! Itt Dean Di Laurentis. Kösz, hogy benézhetek.

Visszafordul a képernyő felé. A főszereplő már megint főz. Ezúttal krumplit hámoz, és a jelenet tele van totál fölösleges ráközelítésekkel. Ez a nő állandóan eszik.
- Baszki, mindjárt felkötöm magam – dől hátra Dean, és idegességében teljesen összekócolja a haját. – Én ezt egy percig sem bírom tovább.
Én sem, de ha egyszer ezt választottam, muszáj végignéznem.
- Ide már nem elég a fű – jelenti ki. – Egyetlen dolog van, ami segíthet átvészelni ezt a fostalicska filmet.
- Igen, és mi az?
[…]
- Tequila.

Jesszusom, a pasi úgy mozog, mint egy nindzsa.

– Add azt szépen ide, cukorfalat!
A meglepetéstől felsikkantok. Az ágy felé fordítom a fejem, ahol Dean felülve a kócos haját igazgatja. Sem kinézetre, sem a beszéde alapján nem tűnik másnaposnak. Zöld szeme élénken csillog, meztelen teste... éledezik. Meredező farka láttán vörösség önti el az arcomat, ezért gyorsan elkapom róla a tekintetem.
– Mi lenne, ha eltakarnád? – kérdezem.
– Tegnap még egészen más nótát fújtál...
A gúnyos beszólástól felmegy bennem a pumpa.
– Nem beszélünk a múlt éjszakáról. Soha. Látszik, hogy remekül szórakozik rajtam.
– Nyugi! Csak szex volt.
Esze ágában sincs magára húzni a takarót. Karját a feje fölé emelve nyújtózkodik, amivel újra felhívja a figyelmem a dagadó izmaira. És a csuklójára... amin vörös horzsolások éktelenkednek... mert az éjjel az ágyhoz kötöztem. Atyaúristen! Döbbent arckifejezésem láttán a szája széles vigyorra húzódik.
– Egy fokkal perverzebbre sikerült, mint vártam. Persze, nem panaszképpen mondom – kacsint rám. Kész. Itt helyben elsüllyedek. Zavaromban megragadom az első ruhadarabot, ami a kezem ügyébe kerül – egy fekete, V nyakú pólót –, és villámgyorsan belebújok. Az ismerős illat elkábít. Fűszeres és férfias. Ugyanezt éreztem, amikor a szám végigvándorolt Dean meztelen mellkasán. Amikor az arcomat a nyakába temettem, és úgy szopogattam a bőrét, mint egy nyalókát. Igen. Ott a szívásnyom a torkánál. Rendesen odacsaptunk az éjjel.
– Ejtsük a témát! – szűröm a fogaim közt a szót. – Megtörtént, rendben volt, de többet hallani sem akarok róla.
– Rendben volt? – simít végig Dean önelégült mosollyal a testén, egészen a vastag, felálló szerszámáig. – Azért annál egy fokkal jobb volt, és ezt te is tudod.
– Légyszi, öltözz már fel! – könyörgök.
– Nem tudok. Rajtad van a pólóm – vonja fel a szemöldökét. – Mi lenne, ha levennéd, és idedobnád nekem?
Kizárt. Nincs több pucér ingyencirkusz.

Vajon az edző rossz néven venné, ha egy gyors maszti miatt késnék egy kicsit? Gyanítom, hogy igen.

– Nincs. Jó bulinak tűnik – préselem ki magamból a szavakat.
Szívem szerint bemutatnék neki.
– Nézzenek oda! – bólint. – Talán tényleg megváltoztál. Mert az a Dean Di Laurentis, akit én ismertem, csakis egyetlen emberrel törődött: saját magával.
A beszólás jobban fáj, mint kellene. Tény, hogy néha önző seggfej vagyok, de akkoriban pont semmi rosszat nem csináltam. Mirandával minden a legnagyobb rendben volt, amíg egyszer csak meg nem változtak a dolgok. De úgy tűnik, most már tök mindegy, ki hibázott. Frank O’Shea az életben nem bocsátja meg nekem, ami köztem és a lánya közt történt.
70-71
Egyetlen alkalommal próbáltam pénz követelni az apámtól, mire ő fogta az egyetemre szánt tandíjamat, és az egészet odaadományozta a hátrányos helyzetű gyerekek alapítványának. Egész nyáron az irodájában kellett kuliznom, hogy pénzt gyűjtsék a sulira.
76
– A francba! – mormogom.
Kimászom az ágyból a telefonomért, és tárcsázom Allie számát. Csak a negyedik csörgésre veszi fel.
– Szia! Mizu? – szól bele gyanakvó hangon.
Egy reszketeg sóhaj után összeszedem magam.
– Újra le akarok feküdni veled.
– Beakadt a lemez, vagy mi? Mostantól minden este ezzel jössz?
– Talán.
Baszki! Morcosnak és kanosnak érzem magam, és legalább úgy össze vagyok zavarodva, mint ő.
– Csak mondj igen, cukorfalat! Ne kínozz tovább!
– Már megmondtam, hogy egyszeri alkalom volt. Nem csípem az egyéjszakás kalandokat. Megvolt, jó volt, de... Basszus, hagyjuk! Mennem kell. Hívd fel az egyik kis hokimuffodat, és el van intézve.
És alig két nap alatt másodszor köszönés nélkül kinyomja a telefont.

- Váltsunk témát, mielőtt még belebőgők a sörömbe – szólal meg újra Beau.

Kicipzárazza a dzsekijét, és a kanapé karfájára dobja, aztán a pólóját is leveszi. Nem marad más rajta, csak egy kék, koptatott farmer.
– Te most tényleg félmeztelenre vetkőztél? – meredek rá döbbenten.
– Ja. Nem csípem a pólókat.
Nem csípi a pólókat.
Ez a pasi... basszus, komolyan nem is tudom, mit gondoljak róla.

Dean a képernyőre néz, aztán vissza rám. Szerintem azt latolgatja, nem volt-e végzetes hiba ma este idejönnie, de aztán legnagyobb meglepetésemre így szól:
– Jól van. Avass be a részletekbe! Miről szól?
– Ez most komoly?
– Mint egy szívroham.
– Tényleg?
108
– Szóval, az ott Solange – nyomom meg a lejátszás gombot.
A képernyőn egy dögös, vörös hajú csaj jelenik meg hatalmas dudákkal és darázsderékkal.
– Á! A cicis címszereplő.
– Ki nem hagytad volna ezt a poént, mi?
– Semmi pénzért. Imádom a ciciket.
Felsóhajtok.
– Na, szóval Solange Sebastiannal jár...
– Sebastian? Az a középső nevem. Pontosabban az egyik – helyesbít.
– Hány középső neved van?
– Kettő. A teljes nevem Dean Sebastian Kendrick Heyward-Di Laurentis.
– Valami baja van a szüleidnek? – rázom hitetlenül a fejem. – Miért adtak ennyi nevet? Azt akarták, hogy a gyereküket szénné szívassák a suliban?
Dean elneveti magát.

Ő: Ha legközelebb ilyen magánszámot adsz elő nekem, ajánlom, hogy pucér legyél!

Nem gondolhatsz Seanra, amikor pár perc múlva egy másik pasival fogsz szexeim!

Ha túlságosan rászállsz a volt barátnődre, az lefekszik egy fuckboyjal.

Én: Amúgy ma rád fogok gondolni, miközben kiverem.
Ő: Csak nyugodtan! Én az előbb ujjaztam meg magam, és azt képzeltem, hogy te csinálod.
Hangosan felnyögök, mire Tucker felém fordul. Az arcomra néz, aztán a telefonomra, és vág egy grimaszt.
– Ez most komoly, haver? Itt, mellettem szexemesezel? Menj szobára!
Bárcsak mehetnék! Allie szobájába, hogy pontos legyek. De ma este nincs olyan mázlim, és ennek a kis üzengetésnek köszönhetően az út további részét álló cerkával ülöm végig.

Ő: IGEN! 3 nap stressz = kondi után megyek. Kb. 2 óra múlva.
Én: Kérés.
Ő: ?
Én: Hozd Winstont!
Cserébe egy röhögő és egy kacsintós emojit kapok, ami két dolgot jelenthet: 1. Vicces, de kizárt. 2. Vicces, és persze.
Remélem, az utóbbi lesz az.

A BROOKLYNI CSÖVES LOU SZERINT A DÉJÀ VU NEM MÁS, mint hibajelzés olyankor, amikor földönkívüliek próbálnak belépni az emlékeinkbe. Gondolom, most nekem is egy ilyen zöld emberkével lehet dolgom, mert akkora déjà vu-m van, hogy csak na.

– Értem. És milyen képről van szó? Várj, a Malones-ban készült? Csak nem rólunk?– sápad el.
– Nem – nyugtatom meg. – Rólam és arról a hokimuffról, Penelopéról, ahogy éppen a nyakamra tapad. O’Shea őrjöng.
– Miért? Talán tilos a nyilvános tipitapi? Nem mintha arra akarnék utalni, hogy letapiztad a csajt. Tudom, hogy ő mászott rád – teszi hozzá gyorsan –, de ha, teszem azt, viszonoztad volna, az főbenjáró bűn lenne?
– Nem a csajon akadt ki, hanem a pián. A képen sör van a kezemben, és O’Shea a falra mászik, ha valamelyik játékosa iszik.
– Öhm... ugye tisztában van vele, hogy egyetemistákat edz? A teljes absztinencia totál kizárt.
– Tudom.
– És azon bukott ki, hogy sör van nálad? Ez komoly? Még ha kokócsíkokat szívogattál volna fel a csaj melléről...
Ettől már majdnem mosolyra görbül a szám.
– Az kizárt. Ha valakinek a cickójáról kokócsíkokat szívogatnék, az csak a tiéd lenne.
– Ó, köszi! Ez annyira romantikus!

– Miért nem kezdhetek én? – vitatkozom.
– Mert kijátszom a vagina-kártyát.
– Jól van – vigyorgok. – Akkor én meg ütöm a péniszkártyával.
– Ez nem így működik – vágja rá bosszúsan.
– Hát akkor hogyan? Mert tudtommal a nemi szerveknek semmi köze ahhoz, ki választ először zenét. – Ó, dehogynem – magyaráz nekem, mint egy óvodásnak. – Ha te megvonod tőlem a farkadat, én akár hónapokig is jól elleszek nélküle. Sőt, talán évekig. De ha te nem jutsz puncihoz, vége a világnak. Szenvedsz, mint a fulladozó a tengerben, aki kétségbeesetten kapkod a mentőöv után. Mi ebből a tanulság? A vagina üti a péniszt.
Amikor rájövök, hogy igaza van, hirtelen leolvad a vigyor a képemről.

– Azt hiszem, kezdem nagyon megszeretni ez a Dean-féle életet.
Én pedig téged kezdelek nagyon megszeretni, bököm ki majdnem. Szerencsére sikerül megfékeznem a nyelvem, mert... mi a fene ütött belém? Én kefélni szeretek vele. Allie-vel jól lehet dumálni, és isteni vele a szex, de ennyi, és nem több. És mivel ő is bőszen hangoztatja, hogy ez csak egy kaland, biztos vagyok benne, hogy maximálisan egyetért velem. De amikor néhány órával később behajtok a Brooklyn Heights-i háromemeletes téglaház elé, Allie egy pillanat alatt összezavar.
– Van kedved átjönni hozzánk holnap vacsorára?

– Na jó, valld be szépen!
– Mit?
– Hogy okos vagy – mutat rám vádlón.
Hangosan felhorkantok.
– Naná, hogy okos vagyok.
– Csak mert rohadtul nem úgy viselkedsz – fonja keresztbe a karját a bő, csíkos pulcsija előtt. – Sőt, mintha szándékosan az ellenkezőjét akarnád elhitetni mindenkivel. Az a sok „cukorfalat”, káromkodás meg az „asszem”-ek...
Rávigyorgok.
– Baszki, cukorfalat, én így beszélek, és kész. Asszem, ennyi belefér.
Allie szemében mosoly csillan.

– Mi bajod?
– Nem hoztam bulizós ruhát – harapdálja az alsó ajkát.
– Kerülhetünk egyet Brooklyn felé, hogy átöltözzek, vagy az már nem fér bele?
– Felesleges – húzom fel az ágyról. – Válassz valamit a húgom cuccai közül. Kábé egy a méretetek.
– Biztos, hogy nem bánná? – idegeskedik Allie, miközben átvonszolom a húgom szobájába. – Némelyik csaj utálja, ha hozzányúlnak a ruháihoz.
– Őt nem fogja zavarni.
Summer gardróbjába belépve Allie-nek tátva marad a szája. Maga a „szekrény” majdnem akkora, mint Allie-ék egész háza.
– Ez nem gardrób, hanem egy bálterem – kiált fel. – Úristen! – sikoltozik izgatottan. – Egy egész fal tele cipőkkel. Most már a húgodnak is behúznék egyet.
– Én a helyedben nem kezdenék ki vele – nevetek. – Summer a szemet szemért, fogat fogért elv alapján játszik. Simán kikaparja a szemedet és kiveri a fogaidat.
Allie most a ruhákat tanulmányozza.
– Ha megnézném a címkéket, csupa Pradát, Korst és Lagerfeldet találnék?
– Igen.
– Akkor légyszi, vezess a csóróbb szekcióba, mert a húgod tutira kinyír, ha leöntöm a becses Versacéjét.
– Bébi, komolyan mondtam, hogy ne aggódj emiatt. Summert az sem zavarná, ha cafatokban hoznád vissza. Valószínűleg észre sem venné. Ezeket mind itt hagyta, amikor elment a Brownra – emlékeztetem –, plusz a connecticuti házunk is tele van a rongyaival. Vedd ki, amelyiket csak akarod! – Hát jó. Mivel valószínűleg életemben nem fogok többet Valentinót felvenni, kivéve, ha ő tervezi majd az estélyimet az Oscar-gálára, ezt választom – emel ki egy fekete, kivágott, csipkés miniruhát, és a cipőspolcokhoz lép. – És hozzá... azta, az egy Jimmy Choo?
– Asszem, nekem ennyi elég is volt – fordulok sarkon. – Majd szólj, ha kész vagy.

A telefon megzizzen a kezemben. Lecsukom a YouTube-ot, hogy megnézzem az SMS-t.
Logan: Megtaláltam neked a tökéletes karácsonyi ajit Bostonban.
A felugró kép láttán fájdalmasan felnyögök. Ez a seggfej lefotózott nekem egy Én kicsi pónim-dildót. Neonrózsaszín, színes csillámokkal.
Logan: És feltölthető! Még elemet sem kell venned hozzá. Ez milyen már?
Én: Kac-kac-kac. Te kis humorzsák.
Aztán dobok egy üzit Grace-nek is: Szólj a pasidnak, hogy ne szemétkedjen velem! Válaszul küld egy szmájlit. Áruló.

Szerelmes vagy belé?
Nem. Vele nincs meg az a nyálas érzés... Visszaidézem a beszélgetésemet Hannah-val, és... basszus. Akkor ez most mi? Hogy van az, hogy minden, amit csinál, mosolyt csal az arcomra? Miért ő jutott először az eszembe, amikor kétségbe voltam esve? Miért... 

– Dean? – kérdezem.
A férfi bólint.
– Úgy tűnik, élvezi a tanítást.
– Igen, szerintem is. Doug Ellis vagyok.
Kezet rázunk.
– Allie Hayes, Dean egyik barátja. Mindenkinek azzal dicsekszik, milyen jól játszanak a Hurrikánok. Jobban, mint az ő csapata.
Ellis elneveti magát.

A számra szorítom az öklöm, hogy ki ne robbanjon belőlem a nevetés. Van egy olyan érzésem, hogy Summer Di Laurentist a világon semmi nem hozza ki a sodrából. Olyanfajta lánynak látszik, aki esténként mosollyal az arcán alszik el. Dean viszont feszültnek tűnik, mintha a húga váratlan látogatása szörnyen bosszantaná.
– Terveim voltak estére, takonypóc.
Takonypóc?
– A tervek változnak – vágja rá nyeglén Summer. – Most már velem legyenek terveid. Részedről oké, ha ma este veled és Dickyvel lógok, barinő? – fordul felém.
A nevetés, amit eddig sikeresen visszatartottam, most elszabadul. Sőt, nevezzük inkább harsány röhögésnek. Jesszusom, miért hívja folyton Dickynek?

– Ki volt ez? – suttogja felém hajolva.
– Loganre gondolsz? Ő is itt lakik. De ne is próbálkozz nála! Foglalt.
– Nem, nem ő – int Summer. – A behemót a tetkókkal. Nem hallottam a nevét.
– Ja, ő! Fitzy. Colin Fitzgerald. A bátyád egyik csapattársa.
Summer zöld szeme felcsillan, és hátralendíti a haját.
– Őt akarom.
– Summer! – hüledezik Dean, miközben én fulladozom a visszafojtott nevetéstől.
– Mi az? Csak őszinte vagyok – pislog Summer ártatlanul. – Mondj igazad, vagy húzz anyádba! Nem ezt tanítottad nekem tizenkét éves koromban, amikor lenyúltam a kedvenc pólódat, és véletlenül a csatornába ejtettem?
– Hogy ejthettél véletlenül egy pólót a csatornába? – meredek rá.
– Nem volt rajtam. Kiesett a hátizsákomból – vigyorog Deanre. – Valami kamusztorival próbáltam kimagyarázni a dolgot, mire te levágtál nekem egy hegyi beszédet az őszinteségről. Hát, gratulálok, Dicky. Azóta mindig az igazat, és csakis a színtiszta igazat mondom. Az ott a legdögösebb pasi, akit valaha láttam – mutat a nappali felé –, és meg akarom szerezni.
– Esküszöm, egy nap kinyírlak álmodban – pufog mogorván Dean, mire a húga mézédesen rámosolyog.
– Jaj, Dicky, te ilyet soha, de soha nem tennél. Tudod, miért?
– Miért? – morogja Dean.
– Mert imádsz.
Ha jobban belegondolok, azt hiszem, kezdem én is megszeretni ezt a lányt.