Karina Halle: Bűnbe született – Átkozottak 1.

Író: Karina Halle
Cím: Bűnbe született (Átkozottak 1.)
Oldalszám: 411
Kötéstípus: kartonált
Kiadó: Álomgyár kiadó

„A Bűnben született szépen lassan magába szippantott, lebilincselt és halálosat szúrt a szívemben” – starcrossedbookblog.com

A visszautasíthatatlan ajánlat…
Ellie Watt megelégeli, hogy lopással, csalással szerezzen pénzt, ezért több év távollét után hazatér Californiába, hogy új életet kezdjen. Reméli, hogy volt gimnáziumi osztálytársa, a tehetséges tetoválóművész, Camden McQueen, még mindig gondol rá, azzal azonban nem számol, hogy a fiún mély sebeket ejtett a régi, viszonzatlan szerelem.
Ellie meglepetten tapasztalja, hogy McQueen megváltozott: erősebb lett, igazi rosszfiúvá vált. Amikor a fiú rájön, hogy egykori szerelme át akarja verni, váratlanul visszautasíthatatlan ajánlatot tesz neki. A szabadság azonban áldozatokkal jár, és komoly veszélybe sodorhatja mindkettőjüket.

Értékelés

Köszönöm az Álomgyár kiadónak a recenziós példányt! 

Huh, mikor először elolvastam a fülszöveget, engem nagyon megfogott, de mikor megláttam a moly.hu oldalon az értékeléseket a könyvről egy kicsit megijedtem, hogy nem kapok olyan könyvet, mint amilyet én elképzeltem, és ez részben igaz is volt.

Ellie visszatér Californába, ahol régen nevelkedett, és amikor összefut Camdennel, aki teljesen megváltozott, még Ellie is igazán odavan érte, de amikor megtudja, hogy egy tetováló szalont vezet, és egész szép kis pénze van, azonnal le akar csapni rá a lány... De vajon sikerül neki megszereznie, vagy még nagyobb slamasztikába keveredik? 

Az első kétszáz oldalnál tényleg egy tipikus szerelmi szálat olvashattunk, viszont a karakterek, hát azta! Elsőként Camden megformálása, régi énje hihetetlenül meglepőnek, és egyedinek hatott: még nem igazán találkoztam hasonlóval, ezért is volt annyira jó. Ellieről sokáig kérdésesek voltak a dolgok, hogy ki hogyan van, és mint, de az írónő nagyon jól felvázolta a múltba tekintésekkel együtt a történetet, hogy hamar összeállt a kép fejemben. Inkább nem is a szerelmi szál itt a legfontosabb, legalábbis szerintem, hanem a menekülés az adott személy elől, az akció, és a folyamatos kételkedés. És ez végig kíséri a könyvet, ahol az írónő egy akkorát dobott be, hogy még le is kommentáltam az olvasása közben.
Ellie tulajdonképpen nem került volna ebbe a helyzetbe, ha a szülei jó útra térnek, és miattuk nem kell a sebhelyeit is eltakargatnia. Ha az a nap meg sem történik vele, akkor most nem keveredik abba a helyzetbe, amiben lesz.
Egy kicsit előhozta bennem az érzéseket a Megölni Sarait c. könyvből, és ezért mindenképpen tovább is akarom olvasni, valamint a második része is tervben van.

A történet megtanít minket arra, hogy hiába lehet ezerféle személyiségünk, elbújhatunk a való élet elől, és saját magunktól, de mindig is egy nevünk lesz, amit sose fogunk megtagadni, valamint sohasem fogjuk tudni elfelejteni a valódi énünket, ha egy olyan helyzetbe kerülünk, mint Eden.

Karakterek

Ellie: Egy erős, és rafinált, állandóan más személyébe bújó hölgy, aki hiába menekül saját maga, és érzései elől, amik hamar utol érik a történet alatt. 

Camden: Az elején egy tipikus szexi fiúnak gondolná az ember, de amikor jobban megismeri az ember rájön, hogy eléggé sok mindent visszafojtott magában az évek alatt, amik most a felszínre térnek, és végre rendeződnek. A régi énje mint fent említettem szerintem nagyon kreatív, és egyedire sikeredett, legalább is én szerintem. 

Összességében:

Ez volt az írónőtől az első könyvem, de nem az utolsó hiszen szeretném folytatni a sorozatot. Első könyvként nem is volt olyan rossz a negatív vélemények ellenére.

A néholi hibái ellenére is egy szerethető, amit minden olyan olvasónak ajánlok, aki szereti az izgalmas, és különleges történeteket...

Kedvenc idézetek

Csak sokkal később történt, amikor már szinte túl késő volt, hogy ismét meglátta benne a kígyót, aki kezd kicsusszanni a ketrecéből. És ez ijesztő volt.


Ellie karja vastagon be volt pólyálva, mégis átvérzett, a fiú dala miatt sokkal jobban vérzett a szokásosnál.
Ez volt az első figyelmeztető jel.


Letettem a fejem a párnára, amint elkezdte a munkát. Nem akartam nézni. Odaadó akartam lenni. Kinéztem az ablakon, a nap sugarai visszatükröződtek a Rio épületről a távolban. Pár perc után a tű élettelin zümmögni kezdett, készen arra, hogy átformáljon engem.

Share:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése