Gabriella Eld: Emlékek Jordan számára

Író: Gabriella Eld
Cím: Emlékek Jordan számára (Ikercsavar Krónikák 1.)
Oldalszám: 330
Kötéstípus: puhatáblás
Kiadó: Colorcom kiadó
Megjelenés: 2016

Jordan Norris senki.
Iskolába jár, kosarazik és szeretne végre barátnőt szerezni magának. Átlagos. Egészen addig, amíg be nem toppan az életébe egy keménykalapos idegen, akit bár sohasem látott azelőtt, haza akarja vinni. Utazás veszi kezdetét egy letűnt világba, tele ismeretlenül is ismerős arcokkal, hogy Jordan visszakapja az emlékeit és újra egy készülő háború élére állhasson, mint kilencvenkilenc évvel ezelőtt. Eljött az ideje, hogy elfeledje eddigi életét és megvédje mindazokat, akik régen fontosak voltak a számára. A rideg herceget, a bánatos fiút, az ezerarcú lányt, a félvér fenevadat, a vágott nyelvű zongoristát, a viharszívű angyalt, no meg a rejtélyes idegent, aki mindennél jobban szereti őt a világon.
De mindez elég nehéz feladat tekintve, ha nincsenek emlékeid.

Értékelés:

2017. június 28., 13:48 → 2017. július 20., 02:13

Elárulnék egy titkot, én már a megjelenéskor kinéztem magamnak a könyvet; leginkább a borítója fogott meg először, aztán elolvastam a fülszöveget, és inkább hagytam, mert úgy éreztem ez nem nekem való. Nem voltam akkor normális! Mellesleg egy tipikus fantasy sztorinak hittem, de miért???
Aztán később megint ennél a könyvnél kötöttem ki valahogyan; gondolkodtam, hogy megvegyem, ne vegyem? (Tudni illik rólam, hogy általában olyan könyvet választok, ami biztosan tetszeni fog, és így semmiféleképpen nem bántom meg vele az írót, valamint ha nem is tetszik a könyv annyira, akkor is mindig pozitív hozzáállással írok róla.) 
Aztán mondom üsse kavics: mindenhol ezek az aggancsok virítanak az arcomba, és egyszerűen muszáj megtudnom, hogy miről szól.
Elment hát Alíz utolsó héten a könyvhétre és persze, hogy elvitték az utolsó darabot is: a karma műve.:D Utána nem sokkal később megbeszéltem egy talit Gabival, és barátnőmmel be is szereztük. Boldogsáááág!

El is kezdtem olvasni az eleje elég szokatlan volt nekem: Jordan másnak hittelek, hol ez a párhuzamos dimenzió? Aztán félreraktam a könyvet egy másik könyv miatt... (Alíz újabb rossz lépése!) Aztán hagyjuk félbe, és utána mégis ott kötöttem ki, hogy akkor folytatom. Egyhuzamban lenyomtam körülbelül 150 oldalt, aztán félreraktam mert annyira belefájdult a szívem, hogy csak az első rész van nálam, és ha hamar befejezem várhatok a második részre... Szóval így szép lassan naponta olvastam (jó) pár oldalt, aztán csak: Muszáj tudnom a végét! És végigolvastam, és az a borzasztó jó érzés, hogy neked most azonnal valaki adja ide a második részt, valami felbecsülhetetlen:) Most még ráadásul új kedvencet is arattam, aminek nagyon örülök.*-*

Nem olvastam sok fantasyt, főképpen dark fantasyt, ami vegyítve van egy kis (sok) vérrel, de szerintem erre születni kell, hogy ilyet kiadjunk a kezünkből, és tényleg beleélje magát az olvasó. Elképesztő volt az egész történet, valamint a szereplők megformázása, annyira magával ragadott, hogy egyszerűen nem tudnak elengedni, és eléggé furcsák, még választani sem tudok közülük egy kedvencet, mert igazság szerint mindenkit imádok... Igaz az ikreken látszik egy kisebb női beütés (mivel eredetileg azok lettek volna), de ha nem ilyenek lettek volna, hát nem is tudom mit kezdtem volna magammal.:D
Annyira szerettem a könyvben, hogy több szemszöges, de néha mégis inkább az egészet Jordan szemszögéből is olvastam volna. Annyira fenomenális érzés volt, hogy egy olyan történetet olvastam, amiben nem fő pont a szerelem, és ráadásul még élveztem is, ami elég nagy szó nálam.
Egy csodálatos könyv, engem tényleg teljesen magával ragadott, és alig várom már, hogy a második kötetet beszerezzem, meg minden cuccot, mert kész vagyok teljesen*-*

5/5*

SPOILER

Mikor megláttam, hogy Gok meghalt hát valami összeomlott bennem, és egyszerűen hirtelen elment a kedvem a könyv olvasásától, aztán a végére kiderül, hogy visszatér, és én így fekszek hajnali kettőkor, hogy mi van?
Aztán elolvasom még egyszer és így:
- Köszönöm istenem!
Aztán rájövök, hogy ezt igazából nem kellett volna és elnevetem magam.:D

Kifejezetten élveztem azt a jelenetet, mikor Nestor elkezdte letapizni Jordant, ahogy elképzeltem az egész jelenetet nevetnem kellett rajta.:D De ezen kívül imádtam a kapcsolatukat, már amennyire volt nekik.

SPOILER VÉGE

Kedvenc idézet(ek): Spoiler annak aki még nem olvasta!

Mi járhat egy nő fejében?
24. oldal
– Holland! És hogyan jutottunk be végül? – kiáltottam utána, mire cinkos félmosollyal, mintha már nekem is régen tudnom kéne; tölcsért formálva a kezéből visszakiáltott.
– Az unokatesód engedett be.
27. oldal
– Nem vagyok képes rá – szólalt meg Rio, kerekre tágult szemekkel. – Nem tudok rá úgy nézni, mint amilyen most. Még csak hozzáérni is képtelen volnék, mert, aki itt fekszik, egy senki. Senki, akit valaha ismertünk.
63. oldal

Ahogy beértünk és becsuktam magunk mögött az ajtót, reflexből oldalra nyúltam és felkapcsoltam a villanyt.
Egy másodperccel később hányinger fogott el.
Holland, aki egy pillanattal ezelőtt belém kapaszkodott, most sehol sem volt, és a nappali zsúfoltságig telt olyanokkal, akiket soha életemben nem akartam viszontlátni.
91. oldal
A szívem nagyot dobbant fájdalmában, ahogy megláttam az őszinte rémületet a tekintetében. Nem a barátait látta a szobában, hanem idegeneket, akiktől rettegett.
93. oldal

– Halljátok – szólt töprengő arccal az ajtófélfának támaszkodva, mintha csak az időjárásról csevegne. –, hol van Nestor?
Ekkor olyan mélységes csend borult ránk, hogy még Gok is képes volt befogni a pofáját egy lassú másodpercre.
– Nem Jordan szobájában vár? – kockáztatta meg, és most először zört rám némi érzelem, amióta Jordan belépett azon az ajtón. Apró bizonytalanságot éreztem, amit rögtön utána fel is váltott az adrenalin.
– De – adta meg a kegyelemdöfést Owen, és ezzel egy időben ordítás hangzott fel az emeletről. Elkéstünk?
107. oldal

Nagyon, nagyon régen láttam őt. Régebben, minthogy el tudtam volna viselni. Csak ültem ott, olyan holmik között, amiket nem láttam, olyan emlékekkel, amik már az új életéhez tartoztak és nem ismertem őket… De mindenben őt láttam, és ez iszonyatosan jó érzéssel töltött el. Minden őt árasztotta. Az illatát, az érintését, a legapróbb mozzanatát.
Minden csak ő volt.
ÉS kilencvenkilenc végtelen év után egyszerre belépett a szobába, mindenem. Életem, halálom, világosságom. Ott állt, és rémülten tekintett rám, nekem pedig már könnyek gyűltek a szememben.
Akkor döbbentem rá, hogy Jordan nem ismer meg.
Jordan nem tudja, ki vagyok.
109. oldal 

Lothario olyan volt, mint valami érzéketlen, számító ribanc. Mintha nem is ismerte volna Gokot, mintha neki nem is lett volna a barátja.
217. oldal

Tele voltam vegyes érzelmekkel.
228. oldal 

Sohasem felejtem el a pillanatot, ahogy ott állt Ő, a díszes kíséretével. Merkatorral jobb oldalon, és az Ördöggel a balon. Méregzöld cipőt viselt és öltönyt, finom ujjait lehúzták a nehéz pecsétgyűrűk. Amikor először találkozott a tekintetünk, elmosolyodott. De az a mosoly más volt, mint korábban. Remegett az ajkam, ahogy a kíséret megállt az ajtóban, de Ő ezzel a szokatlan, öntelt mosolyával sétált tovább. Egyenesen felém.
– Te… te… – dadogtam, és nem akartam hinni a szememnek, ahogy felém közeledett.. – Te meghaltál! – mondtam őrülten, cseppet sem figyelve a higgadtságomra. – Jonathan azt mondta, hogy meghaltál! – kiáltottam rémülten, kikelve magamból.
Amikor elém ért, Gok leguggolt, és gúnyos mosollyal csak annyit kérdezett:
– És te hittél az Ördögnek?
328. oldal (utolsó oldal)

Borító 5/5: Egyszerű, de nagyszerű!:)

Itt tudod megrendelni a könyvet! ✌

Sky A.

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése