Cat Clarke - Entangled - Összekuszálva

Író: Cat Clarke
Cím: Entangled
Oldalszám: 320
Kötéstípus: kartonált/kemény táblás védőborítóval
Kiadó: Könyvmolyképző kiadó
Megjelenés: 2012. 11. 12



A tizenhét éves Grace egy fehér szobában ébred, ahol nincs más, csak egy asztal, tollak és papír. Mindeközben pedig fogalma sincs, hogy került oda.
Ahogy lassan papírra veti összekuszálódott élete minden apró részletét, kénytelen felidézni azokat a dolgokat is, amiket inkább el akart felejteni. Kiderül, hogy reménytelenül szerelmes a lélegzetelállító Natbe. Ahogyan az is, hogy a legjobb barátnőjét Salnek hívják, és kettejük kapcsolata egyáltalán nem hétköznapi. Egy dolog azonban hiányzik.
Grace-nek szembe kell néznie a legfontosabb kérdéssel.
Miért van itt?
Egy történet veszélyes titkokról, mély barátságról és ellenállhatatlan vonzalomról.

Már több, mint két hónapja - de lehet hogy három - ott volt a könyvespolcomon, cipeltem ide-oda, hogy majd elolvasom, de legbelül valahogy úgy éreztem ennek a könyvnek soha nem fogok nekiállni. Aztán elhatároztam, ha fél évig, de ott van a könyv, akkor is elfogom olvasni azokat a könyveket, amiket kikölcsönöztem. 😏

Értékelés: 5/4,5

Érdekes nem nagyon emlékszem rá, hogy miért kölcsönöztem ki, lehet azért, mert könyvtárból üres kézzel nem szabad kijönni, vagy mert egyszerűen ránézésre tetszett a könyv.
Valamiért nem nagyon akartam elolvasni ezt a könyvet, félreraktam, de közben mondtam magamnak jó lenne kiolvasni: már régóta ott volt, nem is tudtam mit olvassak. Lehet, hogy kényszer olvasásnak ment, de utána úgy belelendültem a könyvbe, hogy leakartam rakni, mert belefáradtam, de mégis muszáj volt továbbolvasnom, mert érdekelt a vége, hogy mégis ki lehet az a srác.
Fura volt, ahogyan visszatekintettünk a múltba, hogy mik történtek, volt hogy beleolvadtam teljesen, de közben bennem volt az, hogy ezeket mind leírja. Kerestem az okát a dolgoknak, de egyszerűen húzódott, és húzódott a dolog... (Ez nem volt baj, csak én már alig bírtam kivárni.😃)

Nem szeretnék spoilerezni, de mégis egy kicsikét, úgyhogy aki nem olvasta a könyvet, annak előre szólók😃 

SPOILER VESZÉLY!


Szóval még ami annyira, de annyira jó volt a könyvben, de számomra mégis idegesített az az volt, vagyis inkább ki: Nat. Nem tudtam eldönteni sokszor, hogy most higgyek neki, vagy nem. Egyszer erre billent máskor a másik irányba a mérleg - nálam. Nem bírtam összerakni a képet. Bennem volt, hogy Nat és Sal lefeküdtek vagy ő erőszakolta meg, de aztán jött ez a fura Si is.
Aztán mikor összeállt az egész nem igen hittem a szememnek, vagyis felfogni nem tudtam. Olyan egyértelmű volt, de mégsem, és engem ez annyira idegesített, hogy hogyan nem jöttem rá. Viszont piros pont az írónak ezért!😉


Minden probléma megoldódott volna, ha Sal elmond mindent, még ha nem teljesen mindent, és Nat is bevallja magának az érzéseit. Bár akkor nem íródott volna a könyv.😃
Mégis olyan rossz, hogy ezt így magukban tudták tartani, és egy lány még jobban összetörni.😩


Kedvenc szereplő(k): Úgy igazán senki sem kötődött hozzám.:/

Borító: 10/10
Vörös, és fehér.


Kedvenc idézet(ek): Nem volt úgy kedvencem, de most kiválasztottam egy párat, amik mégis tetszettek.  

SPOILER!

Kivettem a kést a táskámból. 
Néztem a pengét, és emlékszem. 
Annak a bizonyos éjszakának minden részlete olyan volt, mint egy késdöfés. 
És minden ok, hogy miért ne éljek, megforgatta bennem a kést. Jó erősen. 
Kinyitottam az üveget, és jól meghúztam. 
Aztán még egyszer. 
Vettem egy mély lélegzetet. 
Készen álltam. 
Vágás.

– Miért nem bújsz… pizsamába vagy hálóingbe, vagy akármibe, amíg én elmegyek fogat mosni? 
Pizsama? Natnek arról sem szabadna tudnia, hogy egyáltalán van pizsamám, nemhogy lásson benne valaha az életben. És minden adandó alkalommal azt kellene akarnia, hogy szexeljünk. Még nem juthattunk túl azon a fázison, az túl korai lenne. De olyan fáradt voltam, hogy állva elaludtam, és ez legalább kicsit elodázta az elkerülhetetlent. Mégis tétováztam, mielőtt előhúztam volna a pizsimet a rejtekhelyéről, a szekrény mélyéről. 
Amikor Nat visszajött, felnevetett. 
– Sosem tűntél olyan micimackós lánynak! Szép! 
A karjába bokszoltam, nem túl gyengéden. 
– Fogd be! És egyébként is, ezek nem Micimackók, ezek Fülesek. Az teljesen más. Füles az király, és senkitől sem fogadok el más véleményt. 
Figyelmeztetlek. 
Nat ekkor csókolt meg. Ez volt a legjobb csók, fogalmam sincs, miért. 
(...) 
– Kíváncsi vagyok, milyen más sötét titkokat rejtegetsz előlem… Füles… Ki hinné? Ne aggódj, a titkod biztonságban van nálam. Szerintem imádnivaló. 
– Szórakozol velem? 
– Neeeeeem, álmomban sem tennék ilyet. Szerintem tök normális dolog, hogy a barátnőm bírja a depressziós szamarakat…

Nem adom fel. 
Sosem fogom feladni.


Sky A.

Phasellus facilisis convallis metus, ut imperdiet augue auctor nec. Duis at velit id augue lobortis porta. Sed varius, enim accumsan aliquam tincidunt, tortor urna vulputate quam, eget finibus urna est in augue.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése