Új Julie. V. Scott regény a láthatáron! #ajánló

Emlékeztek még a Net-kaland című regényre, amit értékeltem? Ha nem, akkor mindenképp kattints ide, és olvasd el!

Már régóta megosztotta az írónő, de én még csak nem rég vettem észre, és arra gondoltam, hogy ezt veletek is meg kell, hogy osszam, mivel láttam, hogy eléggé sokan kattintottatok az értékelésemre... Remélem ennek hatására többen kezdték el a könyvet.:)

A Net-kaland című sorozat folytatódik... Méghozzá Annabeth nélkül soha címen.

Fülszöveg:
"Ha Collin Jefferson nevénél felütöd a szótárat, ezer százalék, hogy a nőcsábász főnév szerepel. Esetleg még a szoknyapecér, vagy a kujon kifejezés is könnyen oda lehet biggyesztve. Tipikus nők álma szépfiú, aki ki nem hagyna egyetlen éjszakát sem, ha egy csinos lányról van szó. Mindez pontosan addig működőképes, míg új lakótársra nem tesz szert.
Annabeth Flynnben a világ számára egyetlen különleges van: a gyanúsan milliárdos apja. Senkit sem érdekel, hogy ő honnan jött, hogyan veszítette el anyját, de apja szupermodell barátnőiről mindenki tudomást akar szerezni. Ám míg Beth apja titkait őrzi, teljesen megfosztja magát a saját életétől. Hatalmas titkokat rejt a csöppnyi test, s amikor azok felszínre kezdenek törni, egyedül csak újdonsült lakótársára számíthat."

Meg sem merem nézni, hogy mennyi az idő, s azt hiszem, jobban is járok. Az éjjel elkapott valami, talán az az örvény, amit a Net-kaland kezdetén éreztem. Dinamika, bizonyítási vágy, megannyi ihlet és energia. Szóval írtam, s írtam, a vége pedig jónéhány szaftos jelenet lett. Amin viszont leginkább meglepődtem, hogy mikor odáig jutottam, hogy most leteszem a laptopot, s ideje aludni, akkor a szemem sarkában megcsillant az egyik jegyzetfüzetem. Próbáltam ignorálni, de szinte lehetetlen volt, így újra felkapcsoltam a villanyt, kikászálódtam az ágyból és írni kezdtem. Viszont ezúttal nem egyszerűen fejezeteket írtam, hanem történetszálat. Sohasem dolgoztam vázlat alapján, de annyi új ötletem támadt, hogy kénytelen voltam leírni. Hosszú oldalakat töltöttem meg folyóírással, fejezetcímekkel, izgalmakkal, míg végül a képen látható felállás született.
Mint látjátok, itt 18 fejezetcím sorakozik fel, melyek szorosan kapcsolódnak a történethez. Általában menet közben találom ki ezeket, de ez most valami más. Úgy érzem, maga a történet is valami más, valami egészen különleges - legalábbis számomra.
Szóval most iszok egy kávét, s jöhet a folytatás!
Van kedvetek találgatni, melyik cím mit jelent? ;) - osztotta meg Julie V. Scott facebook oldalán.

És még valami... Hogy még jobban izguljunk... Az írónő még Collin és Annabeth szemszögéből is megosztott velünk egy-egy részletet...


"Emlékszem az egyetlen karácsonyra, amit nevelőszülőknél töltöttem. Meredtem ki az ablakon, figyeltem a hóesést. Egészen más volt, mint az árvaház koszos ablakán át nézni, ahogy a hópelyhek belepik az ablakpárkányt. Trudy, a nevelőanyám nagyon izgatott volt, én pedig csendben figyeltem, de nem értettem. Csak esett a hó, fel volt díszítve a ház, ünneplőben ültünk, s így ettük a vacsorát, semmi különleges nem volt benne, legalábbis engem különösképp nem hozott lázba. Na jó, azt azért egészen kedveltem, hogy kaptam tőlük ajándékot. Emlékszem, egy piros kis vonat volt, egészen picike, de volt hozzá mozdony is, imádtam.
Aztán egy nap eljöttek értem. Aznap nem esett a hó, akkor szakadt az eső, és Trudy azt mondta, hogy nem tud velem tovább együtt élni. Hogy képtelen olyan gyereket nevelni, akinek nincsenek érzései. Mindössze hét éves voltam, de összedőlt körülöttem a világ, pedig azt hittem, neki végre kellek. De nem így lett, s visszakerültem a rendszerbe.
Másnap reggel kerestem a párnám alá rejtett kisvonatomat, de nem volt ott, ellopták. Napokkal később találtam meg az egyik vécében, darabokra törve, pont úgy szaggatták szét, ahogy az új életnek remélt álmaimat is. Jelentéktelen volt annak, aki elvette, fogalma sem volt, hogy ezzel együtt az egész világomat törte össze, az egyetlen emlékemet a jóról. Kegyetlen volt, s a mai napig, ha kinézek az ablakon a hóesésbe, látom magam előtt a kisgyereket, aki voltam, azt, aki hitt és remélt.
Nézd meg, most hol vagyok! Hiába van lakásom, hiába van hatalmas ablak, hiába van feldíszítve az épület teljesen mindegy, nem számít. A szívemben akkor is kopár sivatag terül el, s képtelen virágot bontani. Házban élek, tető van a fejem felett, de otthonom nincs, sosem volt, s úgy érzem, már nem is lesz. Az egész világ összedől körülöttem, az élet elrepül felettem, mintha nem is lennék benne. Minthogyha nem is én lennék, csak egy ócska báb, akit a világ szemete dróton rángat. S ahogy az emberek engem bábnak kezelnek, hát én is őket, használom azt, amit akarok, s elveszem amit, és akit akarok. Nem foglalkozom érzelmekkel, mert azok csak bonyodalmat és fájdalmat szülnek. És fájdalomból épp elég jutott, nem kell, nincsen rá szükségem. Így inkább érzelmekre sincsen szükségem."

Remélem nektek is annyira felkeltette az érdeklődéseteket a könyv, mint engem. Már alig várom, hogy olvashassam, remélem minél hamarabb készen lesz a könyv, és most már ezt a Julie V. Scott könyvet kezembe foghatom, viszont még az előzőről sem tettem le... Ami késik, nem múlik.:)