Illegális PDF letöltésről + megkérdeztem pár hazai írót

Sziasztok. Mostanában megint feljött ez az illegális pdf letöltés. Erről szeretnék most nektek írni, vagyis leírom, hogy én mit gondolok róla, valamint megkérdeztem pár olyan írót, akitől még nem igen hiszem, hogy megkérdezték volna, hogy mi a véleményük erről.

Huh hát én bevallom régebben volt, hogy olvastam pdf könyveket, sőt most is nem olyan régen belekezdtem egybe aztán könyvben fejeztem be (másodjára olvastam el), először viszont az egyik barátnőmtől kértem kölcsön. - szóval szerintem az ilyen esetben akkora baj nincsen.

Ez az én listám, amit pdfben olvastam: (Ha látsz mellette egy szívet akkor az azt jelenti, hogy meg is vettem könyvbe.)
Anna Todd: After – Miután (❤)
Cynthia Hand: Angyalfény (Első részét megvettem könyvbe, és akkor még nem igazán voltam olyan olvasós fajta ezért elolvastam pdfben a második részét. De már meg van! :D > ❤ )
J. L. Armentrout: Obszidián (Ezt a könyvet még tavaly olvastam, mert nagyon sok jót halottam róla. Gondoltam, hogy akkor az első részét elolvasom, és ha tetszik, akkor a további részeit is megveszem, (meg is vettem a 2-at és a 3-at), de ezek viszont már nehezen mentek le - ahogyan később is rájöttem az elsővel se volt akkora nagy kapcsolatom, úgyhogy igazság szerint már nem bánom, hogy nem vettem meg.)
Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window (Erről a könyvről annyit kell tudni, hogy magyar fordításban olvastam.)

10 könyvről van szó, amik közül kettőt vettem meg, és a harmadikat most fogom megkapni. Nagyon szép arány, ugye? Most mondhatnám azt, hogy sajnálom, de azzal semmit nem érek el.
Vannak köztük olyan könyvek, amiket biztosan megfogok venni a későbbiekben, de akadnak olyanok, akarom mondani olyan, amire egyáltalán nem fogok kiadni egy vasat sem az pedig az Obszidián. (Erről a könyvről fentebb írtam! Ebben az esetben én félig-meddig jártam jól:
Elolvastam pdf-ben ingyen az elsőt, a második-harmadik részét megvettem, de csak a harmadik kötetet olvastam el, a másikat már nem. Hát jól visszakaptam! Nem?)

Lehet nagyobb port fogok kavarni, de nem érdekel, mert felvállalom, hogy igenis elolvastam ezeket a könyveket méghozzá illegálisan! Akkoriban én nem annyira gondoltam erre, hiszen nem volt pénzem könyvekre, persze, hogy az ember ehhez fordul.
Nem mindenki teheti meg, hogy megvegyen egy könyvet, sőt sokan mondták nekem, hogy: Minek megvenni, ha már ingyen elolvashatod a neten?
Aztán körülbelül ebben az évben jött be nálam az, hogy mindenképpen kézben szeretném tartani a könyveket, és érezni az illatukat, valamint, hogy így az írókat sem támogatom, és így úgymond átverem őket, mert írhatok én róla szép értékelést, de akkor se fizettem az ő munkájáért, amiből ő kitudja mennyi pénzt kap kötetenként.
>Ehhez kapcsolódóan P. C Harris írónő véleményénél olvashatsz egy pozitív véleményt.

Én igazság szerintem megértem azokat, akiknek nincs pénzük könyveket megvenni, de rengeteg megoldás van, hogy hogyan szerezz be egy könyvet, és ezzel ne az író rovására menjünk, hanem éppen, hogy támogassuk őket, mert ha nem adják ki a könyvüket, akkor eleve te ott soha nem jutnál hozzá a könyveikhez.
>M. G. Brown írónő lentebb részletesebben beszél róla.☺

Én viszont két pozitív véleményt tudnék felsorolni, hogy mire jó a pdf:

  1. Ha blogodra értékelést írsz, és szeretnéd beletenni a kedvenc részleteidet egyszerűen kimásolhatod, és nem kell őket bepötyögnöd. (Én is így csinálom, leginkább azért, mert nem tudom úgy helyezni a könyvet, hogy rálátásom nyíljon + rengeteg idő (főképp ha hosszú szövegről van szó), meg egy kicsit lusti is vagyok, de természetesen könyvben olvasom el a köteteket.) 
  2. Ha esetleg megtetszik egy könyv, és beleakarsz olvasni, hogy neked tényleg ez való-e, akkor ott megteheted. (De általában olvasható részlet a könyvekből a kiadóknál ilyen például a Könyvmolyképző, Bookline, valamint írók is szoktak megosztani részleteket. Én fő példaként M. G Brown írónőt tudnám felhozni.:))

ÍRÓK VÉLEMÉNYEI


P. C. Harris

Amikor először megkérdeztek az illegális (könyv) letöltéséről, akkor egyből rávágtam, hogy az rossz és elítélendő. Most sem rajongok érte, de már tanultam az egészből annyit, hogy képes legyek a pozitív oldalát nézni.

Gondoljunk csak bele! A szupermarketekben sokszor lehet látni, hogy az új termékeket kis falatokban kínálgatják boldognak-boldogtalannak. Mi is ezt csináljuk a könyveinkkel: részleteket osztunk meg az olvasóinkkal az oldalainkon, és bevonjuk őket a kulisszatitkokba. De, mint ahogy a boltban sem adnak az ember kezébe ingyen egy egész tömb sajtot, úgy mi sem szeretnénk átadni a történetünket.

Meg kell érteni, hogy egy könyv létrejöttéhez rengeteg időre, energiára, és pénzre van szükség, amit nem lehet egy vállrándítással elintézni, hogy "de ez a hobbid". És a félreértés elkerülése végett itt most megjegyezném, hogy ez a "könnyen gazdagodjunk meg" dolog nem működik! Aki benne van a könyvkészítésben, az tudja, hogy az írásból származó profitra évekig várni kell, ha egyáltalán visszajön... Ha az író zseniálisan ír, vagy csak nagyon szerencsés, akkor sem biztos, hogy képes otthon maradni és teljes munkaidőben gépelni, hogy ebből tartsa fönn magát. Én sem a pénz miatt csinálom, hanem mert, úgy érzem, ha nem írhatnám ki magamból a történeteimet, akkor beleőrülnék a fejemben lejátszódó Mónika Show-tól.☺
Tényleg tudomásul kellene venniük az olvasóknak, hogy ha nem térül meg egy-egy könyvünk, akkor nem tudjuk belefektetni a következőbe. Ezáltal saját magukkal is kitolnak, mert bennünk a "film" ugyanúgy pörög tovább, csak nem tudjuk kiadni, hogy mások is átéljék azt.
Tudom, hogy az egyik ilyen oldalon az Árnyoldal is letölthető volt egy ideig, amit vegyes érzelmekkel fogadtam. Örültem, mert láttam, hogy az embereket érdekli a könyv, másrészt viszont csalódott voltam, hiszen ez azt jelentette, hogy visszaesik az eladás. Mégis, ha valaki inkább a letöltést választja, akkor csupán egyet kérek: tegye meg azt a szívességet, hogy reklámozza a könyvet! Mesélje el a családjának, barátjának, postásának a véleményét, értékelje a moly.hu oldalon, vagy bárhol, hogy az író támogatásával javítson a saját számláján. Én ennek is nagyon örülök, és megköszönöm!



M. G. Brown 

Én magánkiadásban jelentettem meg a könyvemet, ami azt jelenti, hogy minden felmerülő költség rám terhelődik. Ha szeretnék lektort, egyedi borítót, stb. mindenért nekem kell fizetnem. Ezek pedig nem 10-20 ezrek, hanem súlyos összegek, ha az ember minőségi munkát szeretne kiadni a kezéből. Vagy, ha éppenséggel nem fizetsz érte (mint ahogyan én is próbáltam spórolni), akkor milliónyi munkaórába kerül magadnak (vagy ismerősi segítséggel) mindent megcsinálni, hogy a könyv könyvvé válhasson, nem csak formailag, de tartalmilag is. És ez még csak maga a könyv. Ebben még nincsenek benne a terjesztés és a reklám költségei, az elosztogatott ajándékpéldányok, amit nekem, mint magánkiadásban megjelent szerzőnek szintén meg kell vennem. Senki sem vágja hozzám ingyen. Több, mint 3000 forintot fizetek azért, hogy a saját könyvemből megvehessek egy példányt, és ezzel nem csak én vagyok így. Azért mégiscsak pofa kell hozzá, hogy az író fizet a saját könyvéért, más meg csak úgy letölti, mert úgy gondolja, hogy az neki alanyi jogon jár. De még ha félre is tesszük az anyagiakat; megtippelni sem tudnám, hogy hány száz, vagy inkább ezer órám van benne a regénysorozatomban. Ez pedig lemondással jár. Nincsen szórakozás, minden este kimaradás a haverokkal, dorbézolás, de még csak kirándulások sem nagyon. Van helyette rengeteg gépelt oldal, sok könny, kínlódás, lemondások, elgémberedett-, fájó hát, kivörösödött szemek. Az emberek nem is tudják, miféle áldozatokkal és lemondásokkal jár egy-egy regény elkészülése, számomra pedig egyszerűen hihetetlen, hogy milyen sokan vannak, akik annyira nem tisztelik a másik munkáját, hogy képesek pofátlan módon ellopni a netről, vagy innen-onnan. A könyvem az én munkám, az én szellemi termékem, azt is mondhatnám, hogy a gyerekem, akit hónapokon, éveken át nevelgettem, csinosítgattam. Fel nem foghatom, hogy jön valaki ahhoz, hogy alattomos-gusztustalan módon meg merje engedni magának azt a luxust, hogy ellopja. Mert ez lopás. Ugyanannyira lopás, mintha a boltban leemelek egy zacskó tejet és fizetés nélkül távozom. Annyi, de annyi lehetőség van arra, hogy megszerezzünk egy-egy regényt. Az E-könyvek például nem valami drágák, a könyvtárra pedig végképp senki sem mondhatja, hogy kipucolná a pénztárcát. Vannak utazókönyvek, antikváriumok, csomó csereberés oldal, nyereményjátékok. Vannak ünnepek, szülinapok, karácsony, stb. Lehet kérni a családtól, barátoktól ajándékba. Sőt! Talán egyeseknek meglepő lehet, de gyűjteni is lehet a pénzt. Kemény és kitartó munkával fel lehet futtatni egy-egy weboldalt, vagy blogot. Akkor már jöhetnek ajándékba recik, ingyen példányok. Végtére is, nekem is kemény és kitartó munkámba kerül, mire egyáltalán eljutok addig, hogy bárki is el akarja lopni a könyvemet. Azzal pedig senki ne takarózzon, hogy az olvasás élménye mindenkinek jár! Ilyen alapon mindenkinek jár egy Lamborghini élménye, vagy mindenkinek jár, hogy eljuthasson az Atacama-sivatagba. Egyébként pedig, rengeteg ingyenes oldal van, ahol több ezer történetet el lehet olvasni (pl. ott a Wattpad). Lehet, kicsit bunkón állok a dologhoz, de mióta tudom, hogy mekkora munka egy-egy regény elkészítése, eszembe nem jutna egy könyvet sem ellopni. (Amúgy sem jutott soha eszembe, de ez már egy másik történet.)


L. J. Wesley

Amikor egy friss könyvet pdf-ben kezdenek el terjeszteni, mondván nincs pénz a könyvre (2500 ft jelenleg a bookline-nál), akkor miért kéne nekik lemaradni az élményről. De ennyi erővel én bemehetnék a nobuba enni, és kijönni fizetés nélkül, mert nincs rá pénzem, de az élményt nem
akartam elszalasztani.
Rendkívüli károkat okoz, amikor a friss könyveket letöltik.
Ha már pár éves a könyv, akkor talán oké, de akár ebook-ként is meg lehetne venni, sokkal olcsóbb és legalább csurran-cseppen valami az írónak, ahogy a könyvtárból is.
Az különösképpen genyó, amikor magyart, mert a külföldi írónak ez a piac semmi....nekünk is, csak lehet az egyetlen.

És azt még nem is említettem, hogy akinek nincs pénze a könyvre, az lehet cigizik viszont, vagy iszik, vagy valami, akármi káros szenvedélye van, ha pedig arra van pénz, könyvre is lenne.
Az én könyvem 2000 ft, de már TŐLEM kérdezték, hogy nincs-e pdf, nem küldeném-e esetleg el. Tőlem.
Én is töltöttem le, nem akarok szentnek látszani vagy valami, de újat pl. soha és inkább megveszem ebookban, ha megtalálom.
Akkor akadtam még ki, amikor valaki azt fejtegette, hogy az író eldönthetné, hogy szenvedélyből vagy pénzért írt.
Sok-sok óra munka van egy könyvben, az idő meg pénz. Hiába mondjuk, hogy ez szenvedélyünk, akkor is mástól veszi el az időt. Amit írásra fordítunk, azalatt bármi mást csinálhatnánk...


Takács Piroska

Mondhatnám, hogy dühítő és elszomorító is egyben.
Egy író rengeteget dolgozik a regényén. Sok gondolkodás, ébren töltött órák...rengeteg munka. Sajnos az írás egy olyan életstílus, hogy amíg nem vagy híres tömérdeket dolgozol nagyon kevés pénzért. Ha pedig ettől a kevés haszontól is megfosztanak minket az elkeserítő. Nem tudom már mit szólna ahhoz ha a munkáért szinte nem is kapna fizetést...



Julia Lewis Thomson

Íróként tapasztaltam meg igazán, hogy egy könyv megszületéséhez nem elegendő a fantázia, hanem kőkemény csapatmunka és kitartás szükséges. Megértem, hogy sokan azt hiszik, hogy ez csak egy hobbi. De nem, ez ugyanolyan munka, mint bármelyik másik. Sőt! Az írók többsége főállásban dolgozik, és az íráshoz szükséges időt a szabadidejéből veszi el. Rengeteg átvirrasztott éjszaka után készül el egy kézirat, amivel még a szerkesztő, a korrektor, a tördelő is foglalkozik. Ezek az emberek pedig ebből élnek, egy-egy kézirat után kapják a megbízási díjukat. Ha a kiadók azt látják, hogy a készleten lévő példányok nem fogynak, akkor egyre kevesebb és kevesebb könyvet fognak kiadni, és egyre kevesebb szakembert fognak foglalkoztatni. Egy idő után mindez oda fog vezetni, hogy elfogynak a kiadók, és nem lesznek új megjelenések.
Ismerem azt az álláspontot, hogy az illegális letöltés kvázi olyan, mintha kölcsönkérné valaki a barátnőjétől az adott példányt, vagy kivenné a könyvtárból. De ezzel a szemponttal csak az a probléma, hogy a barátnő is illegálisan töltötte le. Ha legalább ezek a vásárlások megjelennének a fogyásban, akkor kevesebb sorozatot kaszálnának el a kiadók. És ehhez tulajdonképpen elegendő lenne, ha a letöltések 3-5%-a tényleges eladásként realizálódna a kiadóknál.

+ Egy rövid szösszenet Duba Gábortól

A szavak vége

Este tízkor izgatottan ült a gépe előtt. Végre megtalálta azt a helyet, ahonnan ingyen letöltheti a regényt, amire már régóta vadászott. Így nem kell megvennie kétezer ötszáz forintért. Nem, ezt
igazán nem nevezhetjük lopásnak. Hiszen azt a könyvet már úgyis megírta a szerző. Nem mindegy neki, hogy valaki megveszi, vagy megszerzi valahonnan? Örüljön, hogy ilyen sokan elolvassák!
Este tízkor izgatottan ült a gépe előtt. Az új regényén dolgozott. Helyesebben az utolsó regényén. Az előző könyvét sokan olvasták, de a legtöbben letöltötték valahonnan ahelyett, hogy megvették volna. Mintha azt gondolnák, hogy ő úgyis szeret írni, az olvasás lehetősége pedig ingyen jár. Az valószínűleg eszébe sem jutott a letöltőknek, hogy egy író is szokott enni, lakást fűteni, és néha a zoknija is kilyukad. Igen, ez lesz az utolsó regénye, mert mással kell pénzt keresnie, és nem lesz ideje írni.

Pár évvel később, este tízkor az olvasó izgatottan ült a gépe előtt. Már nem talált egyetlen letölthető új regényt sem. Az írók egy ideje mással foglalkoztak.

Megjegyzés küldése

0 Megjegyzések